Hívogatók - Vagyis hogyan beszélgessünk a gyermekkel a problémáiról

Amikor egy gyermek a problémájáról beszélne, sokszor előfordul, hogy a szülők átveszik a beszélgetés fonalát azzal, hogy elkezdenek kérdezősködni, tanácsot adni, kioktatni. Pedig éppen az lenne a legfontosabb, hogy a gyermek megnyíljon, és elmondja saját érzéseit, gondolatait. 

Hogyan érdemes szülőként ezekben a helyzetekben kommunikálni? Kimutatni az aktív figyelmet, de teljes mértékben teret engedni a gyermeknek? Hogyan érdemes reagálni szülőként, ha gyermekünk a problémájával fordul hozzánk? 

Thomas Gordon szülőknek írt könyvében (A szülői eredményesség tanulása) hívogatóknak nevezte el azokat a rövid kifejezéseket, mondatokat, amelyek a szülők segítségére lehetnek ezekben a helyzetekben.

Az aktív figyelmünket már azzal is kifejezhetjük, ha az "Értem", "Tényleg?", "Ne mondd!" és társaikat használjuk. De akár egy hosszabb beszélgetésre is hívhatjuk a gyermeket: "Rajta, hallgatlak.", "Ez úgy hangzik, mintha nagyon fontos lenne neked.", "Érdekelne mit gondolsz.", "Jogod van kifejezni az érzéseidet.", "Az ötleteid megérdemlik, hogy meghallgassák őket.". A lényeg az, hogy ne vegyük át a szót a gyermektől. Hallgassuk végig, a leírt mondatokkal bátorítsuk őt. És miután a gyermek elmondta, amit szeretett volna, kérdezzük meg tőle, mire lenne szüksége, hogyan segítsünk. Úgyis mondani fogja, ha tanácsra van szüksége, és akkor bátran mondjuk el neki gondolatainkat. 

********

forrás: Gordon, T. (1998): P.E.T. A szülői eredményesség tanulása. Assertiv Bt., Budapest.